Foci jön, kedves blogolvasó, várj, ne menj még, adj egy perc türelmet!
Mert foci lesz, és mégsem, Egressy Zoltán regénye, életrajza, korrajza, fene tudja, mije, Lila csík, fehér csík, ez a címe, 2015-ben jelent meg.
Nem is tudom, szokták ma szeretni Pilinszky Jánost?
Vagy elavultnak tekintjük, mint mindenkit, aki istenről, életről, halálról, hitről, szerelemről írt?
A modern irodalom egyik legszebb meséjét ajánlom, Alessandro Baricco írta, Novecento a címe.
Naná, hogy butaság, amit a címben írtam, kinek a Kései sirató, kinek a János vitéz, kinek meg A reményhez a legszebb magyar vers.
De azért mégiscsak van legszebb magyar vers, nekem a legszebb, így mondanám, Weöres Sándor írta, tíz sor az egész, Furulyaszó a címe.
Szerintem pont eljött az ideje a versolvasásnak!
Öt alkalommal (nem egymást követően), öt csodás magyar verset ajánlok, nem a Szeptember végént és nem is A vén cigányt.
Olyanokat, melyeket nem biztos, hogy ismersz.
Kőrössi P. József, legyen ő az első.
Tegye fel a kezét, aki úgy ébredt ma reggel, hogy Móricz-novellákat szeretne olvasgatni.
Sejtettem.
Pedig lehet, hogy nem ártana.
Van két szó, amit a magyar közkultúrában igen ritkán mondunk ki, úgy is mondhatnám, ritkán keresünk rá a Google-ban.
Az egyik: tévedtem.
A másik: hibáztam.
Valaki kérte, írjak ajánlót kiskamasz fiúknak.Na, mondom, ez nem lesz nehéz.És kezdtem. Cooper: Az utolsó mohikán. Verne: A tizenöt éves kapitány. Stevenson: A kincses sziget.Itt tartottam, amikor – szerencsére – észbe kaptam. Ki olvas ma Cooprert? (Én, főleg, ha Gy. Horváth László fordítja.)Ki…