Ernest Hemingway mesés regényének, Az öreg halász és a tengernek új kiadásával ünnepli a 21. Század Kiadó a Könyvhetet.

A Fleishman bajban van ez egyik legjobb regény, amit az elmúlt években olvastam, nincs kétségem efelől. Taffy Brodesser-Akner írta, aki ismert, sokszorosan díjazott fiatal újságírónő az Egyesült Államokban, viszont ez az első regénye, úgyhogy ne keresgélj az emlékezetedben – mi nem ismerhettük.

Van nekem egy legjobb haverom. Úgy hívják: könyv.
Barátban, cimborában, cinkosban, szövetségesben csalódtam már – az olvasásban soha.

Nagyon régen nem olvastam a Molnár Gál Péter Coming outjához foghatóan zavarbaejtő könyvet. Amikor félbe kell szakítanod az olvasást, levenni az orrodról a szemüveget, térdedre ejteni a kötetet, és bámulni kifelé az ablakon.

Talán utoljára Karl May Winnetou-jával jártam így – Winnetou halálakor. Azt sem akartam elhinni, igaz, nyolcéves voltam.

Ezt sem akarom elhinni. Nem tudom elhinni. Mert nem lehet.

„Az autoriter vezetés egyik stratégiája éppen az, hogy hozzászoktatja az embereket ahhoz, hogy hazudnak nekik. Olyannyira hozzászoktatja őket, hogy egy idő után már vonzónak is fogják találni a hazugságokat, és attól kezdve elvárják. Megfeledkeznek arról, hogyan lehet visszatérni a demokráciához.”

Pár perc és néhány oldalnyi olvasás után ott a válasz a kérdésre, hogy tudniillik fogott-e az idő Ken kesey Száll a kakukk fészkére című regényén.

Nem. Nem fogott, sőt.

Hajolsz a szemetes fölé, a tányérodból söpörnéd ki, ami  megmaradt, de eszedbe jut: biztos ki akarod dobni a maradékot?

Megtörtént veled hasonló az elmúlt hetekben?

Felkapcsolod a villanyt, és arra gondolsz: mi lenne, ha  a mozdulat után sem lenne világos? Ha nem lenne wifi, nem tudnád tölteni a telefont és kiolvadna a mélyhűtő, a benne felhalmozott étellel együtt?

Mi lenne, ha nem működne körülötted minden úgy, ahogy működni szokott?

Most, amikor  új életre kényszerít bennünket a világ, amikor minden nap ismeretlen feladatot és kihívást hoz, bármilyen furcsa, sok kérdésre megvan a válasz, és megvan a kulcs.

Ryan Holiday a válasz – és, ahogyan mondja: Az egyensúly a kulcs.

Korai még a koronavírus kövekezményeiről beszélni. (Bár sokan beszélnek.)

De egy s más azért már látszik.

Van, aki azt mondja, zárni kell, nem nyitni. Vezetni, erőt mutatni, rendet tenni, irányítani, a helyes irányt megmutatni, a bizonytalanokat megfélemlíteni, a kétkedőket elhallgattatni.

Ők el fognak bukni.

Ajánlottam korábban öt csodás magyar verset, amit nem biztos, hogy ismersz, itt van most egy hatodik, amit – nem is tudom hogyan –, kifelejtettem.

Simonyi Imre írta, a nagy gyulai költő.