Nagyon régen nem olvastam a Molnár Gál Péter Coming outjához foghatóan zavarbaejtő könyvet. Amikor félbe kell szakítanod az olvasást, levenni az orrodról a szemüveget, térdedre ejteni a kötetet, és bámulni kifelé az ablakon.
Talán utoljára Karl May Winnetou-jával jártam így – Winnetou halálakor.…
Ajánlottam korábban öt csodás magyar verset, amit nem biztos, hogy ismersz, itt van most egy hatodik, amit – nem is tudom hogyan –, kifelejtettem.
Simonyi Imre írta, a nagy gyulai költő.
Ez egy szerelmi vallomás.
70 éve született Esterházy Péter, és lassan négy éve annak, hogy meghalt. Ez lenne a negyedik Könyvhét nélküle. Ő nincs már, és nyilván Könyvhét sem lesz idén.
Van a magyar irodalomnak egy remekműve, az a címe, hogy A Noszty fiú esete Tóth Marival.
Nem tudom, hányszor olvastam, de akárhányszor is, nem elégszer.
Először visz a mese meg a szerelmi szál. Na, egymáséi lesznek?
Aztán a kétely: van itt egyáltalán szerelem?
Aztán visz a világ, amit megmutat.…
Arany Jánosról írni csak óvatosan szabad, a magyar gondolkodás őt tartja a legnagyobb költőnek – és ez nyilván rendben van így.
Foci jön, kedves blogolvasó, várj, ne menj még, adj egy perc türelmet!
Mert foci lesz, és mégsem, Egressy Zoltán regénye, életrajza, korrajza, fene tudja, mije, Lila csík, fehér csík, ez a címe, 2015-ben jelent meg.
Mindjárt itt a Könyvfesztivál, jöjjön egy szubjektív ajánló – annyira szubjektív, hogy szubjektívebb már nem is lehetne.
Megvolt a második Könyvhét Esterházy Péter nélkül, szerintem kérdés volt, megy-e nélküle, hogy lehet-e Könyvhét nélküle, és bár most is volt, ami szokott lenni: sok érdekes könyv, hőség, eső, olykor kicsit katatónnak tűnő, színpadi beszélgetések, az még nem dőlt el, hogy folytatható-e a hagyomány…