Ernest Hemingway mesés regényének, Az öreg halász és a tengernek új kiadásával ünnepli a 21. Század Kiadó a Könyvhetet.

A Fleishman bajban van ez egyik legjobb regény, amit az elmúlt években olvastam, nincs kétségem efelől. Taffy Brodesser-Akner írta, aki ismert, sokszorosan díjazott fiatal újságírónő az Egyesült Államokban, viszont ez az első regénye, úgyhogy ne keresgélj az emlékezetedben – mi nem ismerhettük.

Van nekem egy legjobb haverom. Úgy hívják: könyv.Barátban, cimborában, cinkosban, szövetségesben csalódtam már – az olvasásban soha.

Pár perc és néhány oldalnyi olvasás után ott a válasz a kérdésre, hogy tudniillik fogott-e az idő Ken kesey Száll a kakukk fészkére című regényén. Nem. Nem fogott, sőt.

Ajánlottam korábban öt csodás magyar verset, amit nem biztos, hogy ismersz, itt van most egy hatodik, amit – nem is tudom hogyan –, kifelejtettem. Simonyi Imre írta, a nagy gyulai költő.

Ha éppen csak elmerülni volna kedved egy csodás nagyregényben, beszívni a levegőjét, elfelejteni teljesen a külvilágot, betegséget, járványt, szánalmas politikusokat, szóval az egész córeszt, aminek a közepén csücsülünk, adok egy tippet.

Ez egy szerelmi vallomás. 70 éve született Esterházy Péter, és lassan négy éve annak, hogy meghalt. Ez lenne a negyedik Könyvhét nélküle. Ő nincs már, és nyilván Könyvhét sem lesz idén.

Van a magyar irodalomnak egy remekműve, az a címe, hogy A Noszty fiú esete Tóth Marival. Nem tudom, hányszor olvastam, de akárhányszor is, nem elégszer. Először visz a mese meg a szerelmi szál. Na, egymáséi lesznek? Aztán a kétely: van itt egyáltalán szerelem? Aztán visz a világ, amit megmutat.…

Van egy fiú és van egy lány. Szépek, okosak, egészégesek, sikeresek, szabadok. Szeretik egymást. És nem és nem és nem és nem sikerül. Miért? És még az sem igaz, hogy nem sikerül.

Ki mondja meg nekem, mire használjam, és mire ne, az irodalmat? Használom, amire akarom. Szoktam például pillanatokat keresni, mulatságosokat, felháborítókat, torokszorítókat. Az utóbbiakból íme egy válogatás, amikor összeszorul a torok, a szív, mondjuk így: (jaj…) megtisztul a lélek? Nem, ezt ne…