Van nekem egy legjobb haverom. Úgy hívják: könyv.
Barátban, cimborában, cinkosban, szövetségesben csalódtam már – az olvasásban soha.

A könyv megvéd, mert erős, mert barátnak örök, ellenfélnek viszont legyőzhetetlen.

Aki fél tőle, persze megpróbálja legyűrni.

A náci könyvégetés a mélypont, szavakkal leírhatatlan támadás minden ellen, ami fontos, de rosszabb lett ettől A repülő osztály Kästnertől? Vagy Brecht Háromgarasos operája?

A komcsik nem akarták, hogy Konrádot, Kunderát vagy Szolzsenyicint olvassak. És? Elérték? Dehogy érték el! Leszartam a sok kis komócsint, megszereztem szamizdatban, stencilezve, akárhogy, vécépapíron.

Zavart, amit Esterházyval műveltek később, sok-sok éven át? Zavart, kinyílt a bicska a zsebemben. Őt zavarta vajon? Nyilván zavarta. És a könyveinek ártott? Nem ártott, hogyan ártott volna?

És jött a vírus. Kicsi, de nagyhangú, erőszakos, gyilkos és szemtelen.

Mi derült ki megint?

Lehet, hogy bezártak a színházak, a mozik, nem utazhatsz, még egy vacsorányi kiülés sem megengedett - de könyvvel akkor is tele a polc. És a jó könyv mindig olvasatlan, még ha olvastad is már. Próbáld ki a Vörös és feketével, az Anna Kareninával (azzal várj, nemsokára jön a Gy. Horváth-féle újrafordítás) vagy a Három nővérrel – úristen, mennyire másról szól, mint amikor gyerekfejjel vagy fiatalon először olvastad!

Nem, kispajtás, nem, nem, víruskoma, nem vagy te akkora májer, hogy miattad ne legyen Könyvhét!

Könyvhét van, ha nem is találkozunk se a Vörösmarty téren, se a Bazilikánál, se a Duna partján. Nem lesz megnyitó, díszvendég, és elmarad a hagyományos zápor is, amely a legfontosabb eseményeket minden évben elmossa.

De könyv lesz, Olvasó barátaim, itt, ott, mindenütt. Régi is, friss is.

Én már meg is rendeltem, több részletben a nekem valót, egy csomag jött is reggel, de kint hagytam az ajtó előtt pár napra, ahogyan a többi cuccot szoktam, gondoltam, pusztuljon a vírus.

Délben kinéztem, megvan-e még.

Ott szomorkodott az üres sparos, meg zacskók között.

Becsuktam az ajtót. Kinyitottam újra.

Dögölj meg, vírus! Rávetettem magam a Bookline dobozra, és téptem, szakítottam, úgy bántam vele, mint az elsőszexes kamaszfiú a melltartópánttal.

Csak eljutottam a Grecsó-könyvhöz, a gyönyörű borítón ott a Hősök kapuja, odajártam iskolába, ha kihajtod a fület, még a Gödör is látható, a kis pincemenza, ahová Apámmal mentünk ebédelni, szegénnyel, iskola után.

Miért, miért, miért nyomtatják ilyen apró betűvel a Nádasdy-kötetet, szemüveggel is csak bogarászom, „Át kell öltözni egy bővebb gatyába”, ez jó, nagyon jó, tényleg, Szilasi Laci, de jó Szegedről olvasni szeretem a könyveidet. És nézd, megjött A bánat az egy tollas állat, jelenkoros Sárközy Bence, persze, hogy Tiéd lett Max Porter... Mire vége a digitális sulinak, és elsöpör a gyerekek árja, befalom a kis semmi kötetet, de megjött a Mándy is, nem is emlékeztem, hogy megrendeltem!

Online megszalad a kéz, ne nézz az összegre, amikor a “megrendelem” gombot megnyomod, úgyis, úgyis, úgyis – megéri.

Na, te kis szaros? COVID-19?

Erre legyen szavad!

Boldog Könyvhetet minden blogolvasónak, minden olvasónak, Boldog Könyvhetet mindenkinek!

(A találkozásokat majd bepótoljuk. Annyi, de annyi időnk van. És annyi jó könyv!)

A 21. Század Kiadó könyvheti ajánlatát itt nézheted meg!