Naná, hogy butaság, amit a címben írtam, kinek a Kései sirató, kinek a János vitéz, kinek meg A reményhez a legszebb magyar vers.

De azért mégiscsak van legszebb magyar vers, nekem a legszebb, így mondanám, Weöres Sándor írta, tíz sor az egész, Furulyaszó a címe.

Weöres Sándor annyi minden, hogy szinte minden, ő a Zimzizim, ő a pornográf Grancorn lovag, ő a mesés Holdbéli csónakos, ő a Psyché, ami oly tökéletes, hogy elé jelzőt sem illik tenni.

A Weöres-életmű akkora, hogy senki se ismeri, szerintem, ha visszaolvasta, egyik-másik saját magát is meglepte. Ha visszaolvasta. 

Kétségtelen, hogy a gyerekversek vagy a gyerekversekké lett felnőtt versek túlságosan jók, alkalmasak gyereket ébreszteni, elaltatni, elhallgattatni és megkacagtatni is, a Bóbita használati tárgy a családi háztartásokban, mint a baba popsitörlő vagy a lázmérő.

Ez jó, meg rossz, jó, mert hangszer nélkül, szavakkal is zenélhetünk a gyereknek, rossz, mert sokan azt hiszik, ennyi Weöres, és nem kíváncsiak másra.

Én ebből a másból választottam ki a szívemnek legkedvesebbet.

FURULYASZÓ

Mi fáj?
Mi volt
és elszökött,
emléke leng
a táj fölött.

A vándor-út,
a zsák,
a bot,
meg nem becsültem
s elhagyott.