A modern irodalom egyik legszebb meséjét ajánlom, Alessandro Baricco írta, Novecento a címe.

Baricco, a torinói zenekritikus és zenefilozófus a kilencvenes évek legelején tűnt fel, alig múlt harminc, fiatal volt, szép és excentrikus.

Két nagy siker után jött a még nagyobb mű, a Novecento, majd rögtön utána a legnagyobb, a Selyem.

Ezt majdnem harminc nyelvre lefordították, és a pályája kicsit úgy nézett ki, mint Coelhóé: irodalmi tehetség, akit magával ránt a népszerűség, pontosan oda, ahová a népszerűség rántani szokott. Fel – és le.

De nem, Baricco nem lett az európai Coelho, bár, hogy pontosan mi lett, nehéz volna megmondani. Mindenesetre a kezdeti gigantikus sikereket nem követték gigantikus kései sikerek, gőzöm nincs, mi marad a jövőnek ebből a remek íróból, még az is lehet, hogy a nem a könyvei, hanem egy film. (Mindjárt odaérek.)

A Novecento című drámát 1994-ben írta, ez tulajdonképpen egy regény, nincs igazán színpadi hangulata.

Az óceánon dolgozó fűtő egy kosarat talál a hajón, benne egy gyerek, akit el is nevez – részben maga után – Danny Boodman T. D. Lemon Novecentónak (Gács Éva fordítása. Sok Bariccót Székely Éva fordított, ezt pont nem.)

A gyerek soha nem lép ki a hajóból, megpróbálja, de… ezt itt nem folytatom, mert spoiler.

A hajón tölti az életét, zongorázik, de úgy, mint még soha senki. Gyönyörű mese, szépséges történet, nyelvi varázslat, tökéletes fordítás.

Az ilyen könyvet tényleg koronavírusos karanténra találták ki, ebéd előtt belekezdesz, mire vacsorára kell teríteni, már bőven a végére jutottál. 

És „egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság...” (Bocsánat, Radnóti, nem akartam tiszteletlen lenni...) Meg, ha már itt tartunk: „...egy nappal az élet is”.

Nem látok a jövőbe, ki képes egy műalkotás sorsát kiszámítani, de az biztos, hogy sokat segített a Novecentónak a belőle készült film, Az óceánjáró zongorista legendája, melyet az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore készített a magyar operatőrrel, Koltai Lajossal.

Koltai (egy munkahelyen dolgoztunk), egyszer elmondta, hogy létezik a 120 percesnél egy lényegesen hosszabb, rendezői változat, és ha akarom, elhozza nekem, de talán nem látszott rajtam eléggé az akarás; nem hozta.

Sajnálom, a film tényleg nagyon szép, még tán szebb is, mint a könyv.

Amit ezzel együtt is ajánlok jó szívvel, azt hiszem, bárkinek.