Grőger Dia barátom javasolta, hogy adjunk nyári olvasmány-ötleteket a gyerekeknek. Jó gondolat, úgyhogy Dia-gyerekek, Gerda és Áron, meg mind, a többi fiúk és lányok, fiatalok és a szülők – figyeljetek!
Írom, szerintem mit és mit ne!
És írjátok ti is!
Mielőtt bármit is mondasz a francia Goncourt-díjas író regényéről, tudnod kell, lehet benne igazság, de teljesen igaz biztosan nem lesz. Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról – ez a könyv címe, mesés és dallamos, mint maga a történet.
Néhány hónap és némi vívódás után újraindul ez a blog, mert – bármi történjék is a világban – élni kell, és ha élni kell, olvasni is kell. A cél csak ennyi: ha valami jót találok, elmondom Nektek, hátha kedvet csinálok vele.
Nagyon menő a kortárs német irodalom, csak két név a sokból: Bernhard Schlink – ő írta A felolvasót és az Olga című regényt, mely ősszel jelenik meg –, illetve Daniel Kehlmann, aki a tavaszi budapesti Könyvfesztivál díszvendége lesz. Ami klassz, mert Kehlmann nagyon jó író.
Kedves Olvasó Barátom!
Néhány napja arra kértelek, írd meg, mire való a kötelező olvasmány az iskolában.
Szinte valamennyien amellett érveltetek, hogy a kötelező olvasmányok legfontosabb feladata, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást.
Nincs is más dolgunk, mint megállapodni abban, hogy a lenti lista melyik darabja alkalmas erre, és melyik nem.
Nem arról kérek véleményeket, hogy jók-e ezek a könyvek (bár ez se érdektelen), hanem arról, hogy valók-e kötelező olvasmánynak. Aztán, ha megállapodtunk, mehetünk tovább.
Olyan regényt ajánlok nektek, melyről biztosan hallottatok, de nem biztos, hogy olvastátok, és amely annyira modern, annyira a mához szól a ma problémáival, hogy nem hiszed el: majdnem 150 éve írta Jókai.
Salman Rushdie szerint Rose Tremain az egyik legnagyobb kortárs regényíró, amire már azért is oda kell figyelnünk, mert Rushdie valóban az egyik legnagyobb kortárs regényíró.
Vizsga az Egyetemen, hat fiú vizsgázik és öt lány.
A lányok valamennyien készültek egy keveset, épp annyit, hogy ne alázzák meg a vizsgáztatót, a fiúk azonban tökéletesen tudatlanok, arról sincs fogalmuk, milyen színű a feladott könyv.
Pedig ez volt a mentő kérdés.
Nem tudjuk, ki a szerző (álnév a név), nem tudhatjuk, hol él (a kiadó szerint még mindig Észak-Koreában, de miért árulnák el az igazat – ha tudják, egyáltalán), nem ismert pontosan, hogy mikor születtek a szövegek (25-30 éve?). Ennek ellenére – vagy inkább ezzel együtt – kétségtelen, hogy az év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja Pan-dji Vádirat című novellás kötete.
A kedvenc magyar költőinkkel kezdtük, folytassuk a legnagyobb élő írókkal!
Mondhatnék másik öt nevet, másik tizet is, a lista akkor is vitatható lenne. Így is az. Úgy, hogy nem ők a legnagyobbak, hanem ők a kedvenceim. Mind olvashatók magyarul, ki jobban, ki kevésbé.
Tessék, a listám, tessék vitatni, elbizonytalanodni, helyeselni, felháborodni, csak tessék, tessék!
