A magyar irodalom kiátkozott kincse

Olyan regényt ajánlok nektek, melyről biztosan hallottatok, de nem biztos, hogy olvastátok, és amely annyira modern, annyira a mához szól a ma problémáival, hogy nem hiszed el: majdnem 150 éve írta Jókai.

jo_kai.png

Jókait olvasni kábé annyira menő ma, mint kékfestőben menni szombat este partizni, de ettől még Jókai nagy író, a Fekete gyémántok meg a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye.

Az elején mindjárt egy örökkévalóságig tartó értekezés a kőszénről, ha rám hallgatsz, nem olvasod el és nem hajítod a sarokba a könyvet – egyszerűen átlapozod. Vegyük úgy, hogy elolvastam helyetted.

De ami aztán jön… Micsoda történet!

Mert él Bondaváron egy mérnök, bányatulajdonos: Berend Iván.

Istenem, Berend Iván...

A legtökéletesebb férfi.

Berend Iván nem álmodik, vállalatot épít. Mértékletes a termelésben, időben fizet, emberséges a bányászokkal. Barátságos, de, ha kell, kemény, mint a kő. A táncban előzékeny és figyelmes, párbajban pontos és kíméletes, ökölharcban, ha kell, legyőzhetetlen és megbocsátó, a kártyában nagyvonalú, udvarlásban a legellenállhatatlanabb sármőr.

Berend Iván gondolkodása egyszerű bölcselet, szilárd alapra épít, kockáztat, ha kell, de téglára tesz téglát. Berend Iván tökéletes.

 DE a világ nem az.

Sem a földgolyót alapjaiból kiforgatni kívánó bécsi bankár, sem az orráig se látó magyar nemes, sem Sáfrány, a vadember, senki, senki, senki. Csak Berend Iván.

Fekete gyémántok hatalmas történet szerelemről, bizalomról, becsületről, józanságról, egy regény, mely a matematika bizonyosságával mutatja, hogy kétszer kettő négy, és négy marad akkor is, ha egy fél országnyi falka üvölti, hogy öt.

Jókai tudja, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól, a bánya, ami könnyen kigyulladhat, előbb-utóbb ki is fog gyulladni.

És akkor jaj annak, aki erre a sorsra juttatta!

 

(A közelmúltban vita zajlott, hogy Esterházy vagy Jókai nevéhez kössenek egy magyar irodalmat köszöntő ünnepet. Ennek az írásnak semmi köze ahhoz a vitához, ahogyan Jókainak és a Fekete gyémántok-nak sincs.)