Nem emlékszem, mikor fordult elő, hogy a kérdésre – mit kérsz karácsonyra? – ne azt válaszoltam volna: könyvet! Szerintem könyvet adni karácsonyra menő, és nem csak frisset a plázából, de antikvár példányt vagy otthon dédelgetett darabot is, saját könyvtárból.
Amit soha nem tennél semmi mással, csak könyvvel.
A könyvadásra nem vonatkozik az etikett, nem számít semmi, csak, hogy örüljön, aki kapja.
Mit szólnátok, ha adnánk – ha nem is könyvet, de – tanácsot egymásnak karácsonyra? 
Megírnátok, az adott zsánerben, műfajban, mik, kik a kedvenceitek?
Volna kedvetek?
Kezdem én!

De mivel kezdjük? Legyen mondjuk… mit szólnátok… a legjobb magyar költő?
Azért abból lehet következtetéseket levonni, ki milyen költőt ajánl...
Igen, kezdjük ezzel! Legyen elsőként az a magyar költő, akit a legjobban szeretsz!
Nincs is más dolgod, mint végiggondolni, kit veszel le leggyakrabban a polcról. A lista máris annyira objektív, amennyire csak lehet (semennyire).
Listám nem a húsz évvel ezelőtti, nem is a tavalyi és nyilván nem is az, amit öt év múlva írnék.
Íme tehát, akikért mostanában legtöbbször a polcra nyúlok:

1. Arany János

Arany nem múlik, nem évül, nem öregszik, nem osztozik a sok klasszikus sorsában. Sem nyelvében, sem gondolkodásában nem avítt, nem poros, Arany maga a csoda. Andersen és Benedek Elek helyett apám a Szondi két apródját, a Szent Lászlót olvasta esti meseként és bevallom, ma is összeszorul a torkom ettől a versszaktól:

S az öreg tatár beszédét,
Noha kétség nincs felőle;
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sirboltban
Lászlót hiába kereste;
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste

Kamaszkoromban a balladák és a Toldik, később a késeiek, ma meg már ez a kis négysoros, mutasd azonnal, ha tudsz ennél jobbat:

SEJTELEM

Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

2. Weöres Sándor

Sokan megállnak a csodás gyerekverseknél, érthető, akinek mást nem adnak a kezébe, honnan tudhatná, micsoda életmű a Weöresé.
Pedig micsoda életmű a Weöresé!
Kiskamaszoknak a pornográf Grancorn lovag, nagyobbaknak a Psyché, a Majomország, a Kuli, felnőtteknek bármi!
Például ez a kis csoda:

FURULYASZÓ

Mi fáj?
Mi volt
és elszökött,
emléke leng
a táj fölött.

A vándor-út,
a zsák,
a bot,
meg nem becsültem
s elhagyott.

3. Petőfi Sándor

Bocsánat, tudom, elavult vagyok. Ha egy gyereknek azt mondom, mondj egy színt, azt feleli, piros. Gyümölcs? Alma. Festmény? Mona Lisa. Költő? Petőfi.
Igen, ha költő, akkor Petőfi. 
De szegény egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy ő legyen a KÖLTŐ, ezért sokan azt gondolják, hogy nem jó egyáltalán.
Pedig de, Petőfi jó költő volt, sok jó verssel és a János Vitézzel, amitől a persze a hideg leli a gyerekeket és a gyerekekből felnövekvő felnőtteket is.
Pedig a János vitéz mesés, itt egy darab belőle, amit sokan ismernek és kevesen becsülnek,sajnos.

„Most hát, szép Iluskám! most hát, édes rózsám!
Az isten áldjon meg, gondolj néha reám.
Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve,
Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe.”

„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!
A jóisten legyen minden lépéseddel.
Ha látsz tört virágot útközépre vetve,
Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.”

4. Petri György

Petri a mocskos szájú, a pornográf, a zsémbes – mit zsémbes, gyűlölködő –, a filantróp, a vén gazember, aki valójában a legnagyobb humanista, verseiben az egész huszadik század, és a huszonegyedik is. 
Pedig nem sokat látott belőle. 
Egy nagy költő, akit a közeli halál még nagyobbá tett, pimasz, arcátlan, tabut nem ismerő zseni.
Legyen itt – nem a legjobb – de egyik legaktuálisabb bökverse, ahogy az angolok mondják: just for fun! 

JÓZAN PARASZTI ÉSZ 

Én mindig az orrom után megyek,
mivel a seggem után meglehetősen fárasztó lenne.
Bár van még egy lehetőség, ha az ember
gerince elég hajlékony még:
a segge lyukába dughatja az orrát.
S akkor a nagy kérdés, hogy mi megy mi után.

5. Kiss József

Egy gonosz módon elhallgatott óriás, kicsiny, de annál hatalmsabb életművel, ha még nem olvastad, olvasd! Egy klasszikus modern, gúnyos, fájdalmas, sikít, velőt ráz, eltapos, felemel.
Bebizonyítom, legkedvesebb Kiss-versemmel:

AZ ANYASZÍV
Ófrancia dal

Egyszer egy legény az eszét vesztette, 
– Hallga csak, hallga! – 
Egyszer egy legény az eszét vesztette, 
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.

Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: 
– Hallga csak, hallga! – 
Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat: 
És hozd el a szívét ölbéli kutyámnak.

Ráállt a legény, hazament… megtette… 
– Hallga csak, hallga! – 
Ráállt a legény, hazament… megtette… 
Megölte az anyját s a szívét kivette.

Hát amint vinné futva, iramodva, 
– Hallga csak, hallga! – 
Hát amint vinné futva, iramodva, 
Felbukik és a szív elgurul a porba.

És amint gurul… egyszer csak fennszóval 
– Hallga csak, hallga! – 
És amint gurul… egyszer csak fennszóval 
Ím hallja a legény, hogy a szív megszólal.

Megszólal a szív, sírva panaszosan 
– Hallga csak, hallga! – 
Megszólal a szív, sírva panaszosan: 
„Jaj! – Nem ütötted meg magadat, fiam!” 

Íme 2017-es kedvenceim a magyar költészetben.
Őket ajánlom karácsonyra. És Ti?