A Gustav-szonáta – Mindenki annyi réteget hámozhat le róla, amennyit akar. Vagy tud.

Salman Rushdie szerint Rose Tremain az egyik legnagyobb kortárs regényíró, amire már azért is oda kell figyelnünk, mert Rushdie valóban az egyik legnagyobb kortárs regényíró.

gustav_blog.png

És ezt nem azért mondom, mert a Gustav-szonátát a 21. Század Kiadó adta ki.
Tremain nem fiatal, 75 éves lassan, tagja a legfelső irodalmi kánonnak, ugyanakkor rendes bestsellerszerző, de erről majd később.
Jó pár kötete van, magyarul is jelent már meg könyve, de legújabb regénye a legjobb és a legsikeresebb. Ahogy a világ legtöbb országában, Magyarországon is meghozta neki az egyöntetű elismerést. Nevezhetjük trükknek, tudásnak, képességnek, akár zsenialitásnak is, de képes úgy szólni a közönséghez, hogy mindenki annyi réteget hámoz le a könyveiről, amennyit akar. Vagy tud.
A Gustav-szonáta is ilyen, ha akarom, gyönyörű, megható mese a barátságról, a kitartásról, az idő múlásáról, ha akarom, démoni történet gonoszságról, antiszemitizmusról, hazugságról, a huszadik század egész elmebajáról.
Mit kezdjünk ezzel a történettel?
Van egy svájci család. Egyszerű, becsületes apa, aki a háborúban képtelen nem menteni a zsidókat, pedig szeretne kimaradni az egészből. De jó ember, és nem tud. És meg is kapja érte a büntetését. A felesége viszont a világirodalom egyik legocsmányabb karaktere, maga az ostoba gyűlölet, kínoz mindenkit, a férjét, az ismerőseit, de legfőképpen a fiát, Gustavot.
És van egy másik család, zsidók, menekültek, sikeresek, bizonytalanok.
És van egy barátság, mely nem vezet sehova és amelynek mélységei csak hozzágondolhatók, a könyvben leírva nincsenek.
És van egy Svájc, rideg, embertelen, önző és öntelt világ, amely, ha baj van, becsukja a szemét, ha együttérzést kellene mutatni, hátat fordít.
Ha akarom, meghatódom, ha akarom, gyűlöletet érzek.
Ha ennyi elég, elmerülök a szépséges meseszövésben, de, ha merülnék tovább, hát van hova. Az oktalan gonoszság legmélyebb bugyrai, féltékenység, megcsalás, szexuális érzéketlenség szülte állati indulatok és érzelmek, zsidógyűlölet, szorongás, a legförtelmesebb szülői kínzás, gyalázatos élethazugságok – kifogynak a jelzők; a Gustav-szonáta feneketlen kút.
A The Times kritikusa szerint Tremain egy géniusz.
Kétségtelen.