Most csak egy verset küldök, főleg azoknak, akik Londonban, Brüsszelben, Berlinben várják, hogy hazajöhessenek, hogy újra járjanak a repülők, legyen nyitva újra minden határ, akik most sokáig nem találkoznak a szüleikkel, és küldöm a szüleiknek, akik optimizmust erőltetnek a hangjukra, vigyort az arcukra a szokottnál kicsit gyakoribb Skype-beszélgetéseken, persze, persze, pár hét nem a világ… Az egészség mindennél fontosabb.

És küldöm a nagymamáknak, akik beletörődően bólintanak most, persze, értem, nem jöhetsz, világos, de azért a vasárnapi ebéd...? Nem, az sem? Jövő hét?

Kiss József a legnagyobb magyar költők egyike, és csak a miénk, nem szólnak a versei se angolul, se németül, se spanyolul, csak magyarul, és hát nem bántunk jól vele, iskolákban nem tanítják, színészek nem szavalják, Facebook posztokban nem idézik.

Kár.

Nagymamák, Anyukák, vége lesz!