Van egy fiú és van egy lány.

Szépek, okosak, egészégesek, sikeresek, szabadok.

Szeretik egymást.

És nem és nem és nem és nem sikerül.

Miért?

És még az sem igaz, hogy nem sikerül.

Sally Rooney a leghuszonegyedikszázadibb író, mélységesen mélyen érti a fiatalok világát, szerencsés együttállás, hogy nemcsak érti, hanem ábrázolni is tudja.

Első regénye, a Baráti beszélgetések és a második, a Normális emberek bizonyítják ezt.

A Baráti beszélgetések azonnal világhírűvé tette, napok alatt sok tízezret adtak el belőle az Egyesült Királyságban.

Én most a másodikról írok, a Normális emberekről, bár magyarul ez jelent meg először, viszont napokon belül kijön a belőle készült sorozat.

Miért érte el a milliós példányszámot, miért nyert el egy csomó fontos irodalmi díjat, miért készült film belőle, miért lett ennyire sikeres a Normális emberek?

Kétségtelen, hogy a fiatalok másképpen gondolkodnak szerelemről, kapcsolatról, barátságról, viszonyról, szexről, mint az előző generációk.

Valahogy gyorsabban, célszerűbben, praktikusabban megy minden.

Igen, ez a jó szó.

Praktikus.

Ezt látom magam körül is.

Mintha a – sokszor persze megjátszott – hatalmas érzelmek, őrjöngő szerelmek, öngyilkossági kísérletek, zsarolások, nagy szavak, súlyos elkötelezettségek helyét átvenné – a praktikum.

„Jártok?” „Aha.”

Hook up culture.

Valahogy így:

Ráérsz? Aha. Átjössz? Persze. Figyelj, nem tennéd meg, hogy már otthon zuhanyzol, holnapra le kell adnom egy esszét...

A Normális emberek két fiatalról szól, akiktől semmi nem áll távolabb, mint a pátosz, akik élik az életüket, kitűzik és elérik a céljaikat, akik, mondjuk így: tök jól elvannak egymással.

És egymás nélkül is.

Mint egy barátságos focimeccs.

Ez nem Jókai és nem Shakespeare világa, ez valami más, és ennek a valami másnak van egy fiatal és modern mestere, Sally Rooney.

 Normális emberek, 2019, 21. Század Kiadó

Normális emberek, tévésorozat, bemutató 2020. április 26.