Na, most fogok kapni a fejemre: minden idők legjobb krimije a Tíz kicsi néger! (Bocsánat az “n” betűs szóért, eredetiben, bár ugyanezt jelenti, még cikibb a cím, de így van, most már ez marad – nálunk legalábbis.)

 Szóval kapok majd a fejemre azoktól, akik szerint nem is Agatha Christie a legnagyobb, hanem mondjuk P. D. James, esetleg Chandler, vagy Le Carré, vagy A máltai sólyom miatt Hammet.

Ugyan, mondja majd valaki más, Umberto Eco a legjobb, hogyan lehetne A rózsa nevénél jobb krimit írni?

Vállalom a veszélyt, vállalom az álláspontom: a Tíz kicsi néger a valaha írt legjobb krimi.

Korábban leírtam már itt:

„A BBC szavazása szerint a legjobb Christie-krimi a Tíz kicsi néger, második a Gyilkosság az Orient expresszen.
Az Európa Kiadó is megszavaztatta az olvasóit, így tudjuk, hogy a magyarok szerint a legjobb Christie-krimi a Tíz kicsi néger, a második a Gyilkosság az Orient expresszen.”

Ahogy leírtam azt is: Agatha Christie a múló idővel egyre népszerűbb!

„Tudjuk, hogy Agatha Christie-nél csak Shakespeare-t olvasták többen a világban, de Shakespeare-nek van 350 év előnye. Úgyhogy ez nem lesz mindig így, gondolom.
Tudjuk, hogy a Harper Collins évente egymillió példányt ad el belőle (ebben nincs benne az Egyesült Államok, ott más a kiadó), és tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben 50 százalékkal nőtt a Christie-eladás.”

Nem tudom, hány kiadása volt a világban és Magyarországon a regénynek, számolja meg, aki nagyon ráér. (Mondjuk, most… eléggé ráérünk.)

1939 novemberében jelent meg, Ten little niggers az eredeti cím, Amerikában And there were none címmel jelent meg, a filmben a „néger” szót indiánra cserélték.

Nálunk is más volt az első kiadás címe: A láthatatlan hóhér.

Nem egy ideális időpont bestseller kiadására a II. világháború kezdete utáni harmadik hónap, igaz, Angliát ez akkor még nem érintette.

Őszintén: van, aki nem olvasta?

A '68-as kiadás klasszikussá vált fülszövege szerint:

„Egy sziklás, elhagyatott szigetre egy különc milliomos fényűző, pazar villát építtetett. A villa gazdát cserél. Az új tulajdonos személyéről pletykák keringenek, találgatások folynak a sajtóban, rádióban és így tovább.

Tíz, egymásnak teljesen ismeretlen ember kap meghívást ide, erre a csodálatos helyre. Bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben kiirtanának az emlékezetükből, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe.

A tulajdonos azonban nincs sehol…

A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be…

Tízen érkeztek…

S hányan távoznak?” 

100 millió Tíz kicsi néger példányt adtak el eddig a világban. Lehet, hogy Nálad is van egy, és az is meglehet, hogy pont mellletted, az éjjeli szekrényen, és mondogatod magadnak, újra kellene olvasni, újra kellene olvasni, de annyi a jó könyv, majd, ha nagyon sok időm lesz. Bántott volna a lelkiismeret, igaz?

Hát, hitted vagy nem hitted volna, eljött ez a pillanat, most nagyon sok időd lesz.

Most újraolvasni minden idők legnagyobb krimijét – bűntelen öröm!

Én is megyek, kezdem is, de a versikét, amit ők tizen megtalálnak a falon, bekeretezve, a történet elején, még idemásolom, annyira jó!

„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.”

Olvass Christie-t, ne gondolj a vírusra!