Néhány napja elérhető a HBO GO-n az Összeesküvés Amerika ellen, hatrészes miniszéria, egy héttel az első rész után jön majd a második, szóval, ahogy szokott.

A bevezető epizód sorozatfilmnek jó, lehet még ebből bármi, de a regénnyel nem ér fel, ez világos. (Az ilyesmi, hogy a filmre alkalmazás felnőjön a regényhez, amúgy is annyira ritka, hogy nem elvárás.)

Mert a regény…

Philip Roth képzelete, fantáziája lenyűgöző.

És nem az a fajta képzelet, mint a meseíróké vagy a képregényrajzolóké, ahol a legdurvább bunyó közben az egyik szereplő egyszer csak elrepül, mert neki ez a szuperképessége, felrúgva mindent, amit a dramaturgiáról vagy a bunyóról valaha gondoltunk.

Roth úgy képzeli el a lehetetlent, hogy idővel már nem értjük: hogyhogy nem ez történt? Vagy történik.

Charles Lindbergh a huszadik század első igazi celebjeinek egyike, 25 évesen elsőként repülte át az Atlanti-óceánt, másodpilóta vagy navigátor segítsége nélkül.

Ünnepelt sztár lett, az ünnepelt sztárok egyik legnagyobbika.

Kétségtelen, hogy híve volt az amerikai izolacionista elképzeléseknek, melyek szerint az Egyesült Államoknak ki kell maradnia a II. világháborúból, de innen már minden Roth mesés képzelete, ami végereményben igazabb az igazságnál, valódibb a valóságnál.

A regényben Lindbergh megnyeri az 1940-es választást, és virtigli náci országot épít Amerikából.

Eláll a lélegzet.

Hogyhogy nem így történt?

Nem történhetett másként, csak így!

Kapcsolj ki mindent, add át magad ennek a csodás írónak.

Amíg olvasod, nem lesz vírus, nem lesz bezártság, lenőtt haj, bevásárlási gondok, nem lesz semmi, csak egy hatalmas történet, melybe öt perc alatt szippantódsz be.