Nagyon menő a kortárs német irodalom

Nagyon menő a kortárs német irodalom, csak két név a sokból: Bernhard Schlink – ő írta A felolvasót és az Olga című regényt, mely ősszel jelenik meg –, illetve Daniel Kehlmann, aki a tavaszi budapesti Könyvfesztivál díszvendége lesz. Ami klassz, mert Kehlmann nagyon jó író.

kehlmann.png

Daniel Kehlmann

A világ fölmérése, az Én és Kaminski, illetve a 2017-ben lefordított El kellett volna menned három kötet az életműből.
A kiadó (Magvető) “kísértetiesnek” nevezi a történetet, utalva arra, hogy valójában egy kísértethistóriával van dolgunk, ami igaz is – ha úgy vesszük...
Mert persze ezek a kísértetek nem ott (spoiler), hanem (spoiler), és persze nem úgy, ahogy várnánk, hanem (spoiler). 
Kehlmannról annyit mindenképpen szokás tudni, hogy senki nem ír ilyen mélységgel a középszerűségről, ezzel nem is szakít most sem. Van egy főszereplőnk, aki majdnem jó író, de nem jó író, egy feleség, aki volt jó színésznő vagy inkább lehetett volna – negyven felett valahogy megritkulnak a szerepek – és van egy kislányuk, aki annyit beszél, de annyit…
És van egy ház és vannak a kísértetek – de itt már tartottunk.
Ne óvatoskodjunk: remek regény, szarkasztikus, gúnyos, kemény, lehetetlen, letehetetlen.
Keserű, reménytelen, vicces, modern, klasszikus, mit mondhatnék még róla?
El kell olvasni, kis szünet, aztán újra.
Érdemes figyelni Kehlmannt, 43 éves, ami íróban annyi, mint mondjuk tornászban a tíz. Tolsztojnak ennyi idős kora után jött még az Anna Karenina, Thomas Mannak A varázshegy, Goethének a Faust.
Úgyhogy figyelünk nagyon.
A fordító Fodor Zsuzsa, köszönjük Neki!