„Aki folyton hallgatja vagy olvasgatja ezt a könyvet,Az kudarcot semmiképpen, még az égtől sem szenvedhet.”
Blogunk mottója is lehetne ez az idézet, pedig nem ma írták: nagyjából 1300 éves, a Pancsatantrából származik.
Két könyvet ajánlok ma, a Pancsatantra az egyik, a Hitópadésa a másik.
Hogy a Kavalier és Clay bámulatos kalandjai a modern irodalom egyik csúcsa, még az is elismeri, aki – például velem szemben – amúgy nem rajongója Michael Chabonnak.
Foci jön, kedves blogolvasó, várj, ne menj még, adj egy perc türelmet!
Mert foci lesz, és mégsem, Egressy Zoltán regénye, életrajza, korrajza, fene tudja, mije, Lila csík, fehér csík, ez a címe, 2015-ben jelent meg.
Tegye fel a kezét, aki úgy ébredt ma reggel, hogy Móricz-novellákat szeretne olvasgatni.
Sejtettem.
Pedig lehet, hogy nem ártana.
Van két szó, amit a magyar közkultúrában igen ritkán mondunk ki, úgy is mondhatnám, ritkán keresünk rá a Google-ban.
Az egyik: tévedtem.
A másik: hibáztam.
Valaki kérte, írjak ajánlót kiskamasz fiúknak.Na, mondom, ez nem lesz nehéz.És kezdtem. Cooper: Az utolsó mohikán. Verne: A tizenöt éves kapitány. Stevenson: A kincses sziget.Itt tartottam, amikor – szerencsére – észbe kaptam. Ki olvas ma Cooprert? (Én, főleg, ha Gy. Horváth László fordítja.)Ki…
Néhány napja elérhető a HBO GO-n az Összeesküvés Amerika ellen, hatrészes miniszéria, egy héttel az első rész után jön majd a második, szóval, ahogy szokott.
Az, hogy Philip Rothnak nincsen Nobel-díja, elmond mindent a Nobel-díjról. Nem is foglalkozunk vele, Roth-tal foglalkozunk, akinek teljesen felesleges felmérni a nagyságát.
Na, most fogok kapni a fejemre: minden idők legjobb krimije a Tíz kicsi néger! (Bocsánat az “n” betűs szóért, eredetiben, bár ugyanezt jelenti, még cikibb a cím, de így van, most már ez marad – nálunk legalábbis.)