Az irodalom menedék

Az olvasás szabadsága

Nagyon menő a kortárs német irodalom

Nagyon menő a kortárs német irodalom, csak két név a sokból: Bernhard Schlink – ő írta A felolvasót és az Olga című regényt, mely ősszel jelenik meg –, illetve Daniel Kehlmann, aki a tavaszi budapesti Könyvfesztivál díszvendége lesz. Ami klassz, mert Kehlmann nagyon jó író.

kehlmann.png

Daniel Kehlmann

Tovább olvasom

Forradalmat az irodalomtanításban!

Kedves Olvasó Barátom! 

Néhány napja arra kértelek, írd meg, mire való a kötelező olvasmány az iskolában.

Szinte valamennyien amellett érveltetek, hogy a kötelező olvasmányok legfontosabb feladata, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. 

ke_p_2.png

Nincs is más dolgunk, mint megállapodni abban, hogy a lenti lista melyik darabja alkalmas erre, és melyik nem.

Nem arról kérek véleményeket, hogy jók-e ezek a könyvek (bár ez se érdektelen), hanem arról, hogy valók-e kötelező olvasmánynak. Aztán, ha megállapodtunk, mehetünk tovább.

Tovább olvasom

Vádolom, gyűlölöm…

Nem tudjuk, ki a szerző (álnév a név), nem tudhatjuk, hol él (a kiadó szerint még mindig Észak-Koreában, de miért árulnák el az igazat – ha tudják, egyáltalán), nem ismert pontosan, hogy mikor születtek a szövegek (25-30 éve?). Ennek ellenére – vagy inkább ezzel együtt – kétségtelen, hogy az év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja Pan-dji Vádirat című novellás kötete. 

ke_p.png

Tovább olvasom

Karácsonyra könyvet!  De mit?

(2. rész, a legnagyobb kortárs írók)

A kedvenc magyar költőinkkel kezdtük, folytassuk a legnagyobb élő írókkal!
Mondhatnék másik öt nevet, másik tizet is, a lista akkor is vitatható lenne. Így is az. Úgy, hogy nem ők a legnagyobbak, hanem ők a kedvenceim. Mind olvashatók magyarul, ki jobban, ki kevésbé.
Tessék, a listám, tessék vitatni, elbizonytalanodni, helyeselni, felháborodni, csak tessék, tessék!

karacsonyra_konyvet_kortars.png

Tovább olvasom

Azt ígéri, megváltoztatja az életed. És meg is változtatja

Essünk túl a nehezén: egy matematikus könyvéről fogok írni.

Nenene, kedves irodalmi Olvasó, ne hajíts máris a digitális sarokba, ne húzz le egyből az online klotyón, adj még nekem három sornyi esélyt, és, ha nem élek vele, menj békével, Isten Veled, valaki akkor is hűséges lesz hozzám, hiszen Anyám biztosan elolvassa, amit írok.

Íme a három sor:
Tegye fel a kezét, aki nem akar jobb életet! (Morgás a karzaton).
Ugye.
Jordan Ellenberg azt ígéri, ha figyelsz rá, megváltozik az életed. És meg is változik.
Na? Itt vagy még, Olvasó?

ke_p_blog.png

Tovább olvasom

Karácsonyra könyvet! De mit?

Nem emlékszem, mikor fordult elő, hogy a kérdésre – mit kérsz karácsonyra? – ne azt válaszoltam volna: könyvet! Szerintem könyvet adni karácsonyra menő, és nem csak frisset a plázából, de antikvár példányt vagy otthon dédelgetett darabot is, saját könyvtárból.
Amit soha nem tennél semmi mással, csak könyvvel.
A könyvadásra nem vonatkozik az etikett, nem számít semmi, csak, hogy örüljön, aki kapja.
Mit szólnátok, ha adnánk – ha nem is könyvet, de – tanácsot egymásnak karácsonyra? 
Megírnátok, az adott zsánerben, műfajban, mik, kik a kedvenceitek?
Volna kedvetek?
Kezdem én!

ko_nyvet_kara_csonyra.png

Tovább olvasom

Miért olvassuk Agatha Christie-t újra? És újra. És újra.

Itt az új Gyilkosság az Orient expresszen film, itt az új kiadású könyv, úgyhogy ideje, hogy feltegyük a fontos kérdést, melyet számtalanszor feltettek és meg is válaszoltak már – hiába.
Tudjuk, hogy Agatha Christie-nél csak Shakespeare-t olvasták többen a világban, de Shakespeare-nek van 350 év előnye. Úgyhogy ez nem lesz mindig így, gondolom.
Tudjuk, hogy a Harper Collins évente egymillió példányt ad el belőle (ebben nincs benne az Egyesült Államok, ott más a kiadó), és tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben 50 százalékkal nőtt a Christie-eladás, ami ellentmond divatnak, trendnek, józan észnek, mindennek.
Miééééért?

poszt_kep_agatha.png

Tovább olvasom