A kedvenc magyar költőinkkel kezdtük, folytassuk a legnagyobb élő írókkal!
Mondhatnék másik öt nevet, másik tizet is, a lista akkor is vitatható lenne. Így is az. Úgy, hogy nem ők a legnagyobbak, hanem ők a kedvenceim. Mind olvashatók magyarul, ki jobban, ki kevésbé.
Tessék, a listám, tessék vitatni, elbizonytalanodni, helyeselni, felháborodni, csak tessék, tessék!

1. Milan Kundera 

Kundera  Csehországban született, alapélménye a hatvanas évek cseh humanista, baloldali mozgalma és a ruszki, lengyel, magyar tankok, melyek a mozgalmat eltaposták.  
Hosszú ideje Franciaországban él, lassan 89 éves, sok-sok könyvet írt, évekig egyetemen írást tanított.
Most már inkább csendben van.

Kundera értékét sokan vitatják. Legnagyobb művei nehezen értelmezhetőek az adott politikai kontextuson kívül – mondják. Női figurái korántsem olyan tökéletesek, mint a férfiak, sőt – vetik Európában sokan a szemére –, képes volt könyvet írni az európai irodalomról úgy, hogy nem említ egyetlen női szerzőt (még Agatha Christie-t sem).

Rendben, Kundera sokak szerint nem tökéletes, szerintem akkor is a legnagyobb. 

A tréfa, A lét elviselhetetlen könnyűsége, A nevetés és felejtés könyve, a Búcsúkeringő, de szinte minden. Viselkedést, érzelmeket, embereket értelmezni, elemezni, megérteni senkitől nem lehet úgy megtanulni, mint Milan Kunderától.

2. Michel Houllebecq

Egy embertelen humanista, agresszív, kegyetlen, helyenként aljas, perverz, pornográf embergyűlölő.
Nem csak a modern francia, de az egész modern világirodalom legellentmondásosabb figurája, első regénye A harcmező kiterjesztése 1994-ben, első remekműve az Elemi részecskék 1998-ban jelent meg.

Történetei a kegyetlenségig őszinték, olykor gyomorforgatóak, az embereket azonban pont olyannak látja, amilyenek, és ez tényleg felszabadító élmény az olvasónak.

Utolsó regénye a Behódolás óriási botrányt kavart, nagyobbat a korábbiaknál is, ami nagy szó. Elképzelte ugyanis a jövő Franciaországát, melynek politikai életét két párt határozza meg, a szélsőjobbos nemzeti párt és az iszlám szövetség.

Lehet ez? Franciaországban? Nácik versus muszlimok és senki más? Naná, mondja Houllebecq. Már a közeljövőben.

És ki nyer? A muszlimok!

Nem vadak, nem terroristák, szó sincs erről, kultúremberek, de azért a saria az saria, az iszlám erkölcs csak más, mint az európai…

Így aztán asztalra kerül a többnejűség ügye és sok más, a muzulmán kultúrát meghatározó kérdés.

Az európai ember pedig behódol – mondanánk –, ha nem lenne nagyon is bizonytalan, mit jelent akkor már az, hogy európai…

Nem a Behódolás a legjobb mű, az Elemi részecskék, A csúcson, az Egy sziget lehetősége irodalmi értelemben nyilván értékesebb, de a Behódolás arcon üt, talán helyesebb volna így fogalmazni: pofán csap.

Sokak szerint Houllebecq rasszista. Nehéz vona ezzel vitatkozni. Nekünk pedig tudomásul kell vennünk, hogy a legnagyobb élő írók egyike egy gyűlölködő rasszista. És zseni. És közben humanista. 

3. Junot Diaz

Írtam korábban róla, relatíve fiatal hapsi, ötven sincs, aki nagyjából 6-8 évente termel egy könyvet – de milyen könyveket!

Egyetlen regényét, az Oscar Wao rövid, de csodálatos életét a Guardian nagyszabású öszeállításában az évszázad könyvének nevezi – szerintem joggal.

Két másik kötete novellafüzér, semmivel sem rosszabbak, mint a regénye.

Diaz dominikai, művei pont annyira egzotikusak, hogy már önmagukban ezért élvezetesek,  de a figurák emberek, ismerősek, olyanok, mint mi, minden fájdalmat, hibát, örömöt, kicsinyességet és kegyetlenséget ismerünk.

4. Michael Chabon

Chabon nem új fiú nálunk sem, a A jiddis rendőrök szövetsége megjelent 2012-ben, de nagy visszhangja nem volt. Utolsó regénye, mely Amerikában az elmúlt évek egyik legnagyobb szépirodalmi sikere volt, most jelent meg magyarul, Ragyog a hold címmel. A regényt a 21. Század Kiadó jelentette meg, melyben érdekelt vagyok, de nem ezért vettem fel a listára. Azért vettem fel, mert a Ragyog a hold a világirodalom egyik legbonyolultabb szerkezetű, csak nagy és teljes figyelemmel olvasható, ugyanakkor egyik legmélyebb, legemberibb, legfájdalmasabb remekműve. A kibogozhatatlanságig összkevert szálak, melyek szép lassan mind kisimulnak, felvázolva egy család több generációs tortúráját, át a történelem legnagyobb vérfürdőin. Csupa szerelem, szex, megértés, fájdalom, lemondás és megbocsátás. Ül az ember az utolsó sorok után és nem tudja, hogyan kellene most folytatni ezt a napot.

Figyelem! Két vonatmegálló között, metróra, pulton tartva, amíg fő a krumpli, arra az öt percre, amíg fürdik a gyerek, inkább ajánlok mást.

Ide teljes figyelem kell, lehetőleg folyamatos olvasás, mert úgy hat. 

De az a hatás megéri…

5. Tom Wolfe

Na, ő hogy kerül ide? Ez a klassz kis lektűríró mit keres a legnagyobbak között?

Nem lehet, nem kell mindig Goethet olvasni, Chabont sem kell, ilyenkor lehet Wolfe-ot. Én például szoktam, őszintén szólva nem csak olvasni, de újraolvasni is, a Hiúságok máglyáját, például, amiből Brian de Palma csinált óriási filmet, egyszerre két verhetetlennek hitt axiómát lehetetlenítve el – hogy tudniillik a jó könyvekből rossz filmek készülnek és hogy Bruce Willis vacak színész.

De ne csak ezt tessék olvasni Wolfe-tól, ott van például a Talpig férfi. Az évnek mindig az a legboldogabb szakasza, amikor újraolvasom. Sírni fogsz, röhögni fogsz, azzal a könyvvel minden jó, csak az nem, amikor hajnali három óra van és leragad a szemed az álmosságtól és kénytelen vagy elköszönni a szereplőktől, de kicselezed a világot és negyed órával korábbra állítod a vekkert, csak, hogy még egy kicsit, csak pár sort...

És ott van még a Festett malaszt, olyan esszék a modern képzőművészetről, hogy legszívesebben elrohannál azonnal valamelyik Guggenheim múzeumba, vagy éppen onnnan el.

Ez a pali úgy ír, ahogy Hamilton autót vezet vagy Messi cselez, ő csinálja, te meg ámulsz.

Ma ők szerintem a legjobb kortársak, de mondom, ma. Meglehet, holnap már másokat írnék. És te? 

Szerinted kik a legjobb kortárs írók?