Azt ígéri, megváltoztatja az életed. És meg is változtatja

Essünk túl a nehezén: egy matematikus könyvéről fogok írni.

Nenene, kedves irodalmi Olvasó, ne hajíts máris a digitális sarokba, ne húzz le egyből az online klotyón, adj még nekem három sornyi esélyt, és, ha nem élek vele, menj békével, Isten Veled, valaki akkor is hűséges lesz hozzám, hiszen Anyám biztosan elolvassa, amit írok.

Íme a három sor:
Tegye fel a kezét, aki nem akar jobb életet! (Morgás a karzaton).
Ugye.
Jordan Ellenberg azt ígéri, ha figyelsz rá, megváltozik az életed. És meg is változik.
Na? Itt vagy még, Olvasó?

ke_p_blog.png

Hogy ne tévedjünk – ez a könyv címe, és lapos megfogalmazás, hogy remekmű.
Számunkra, a magyar iskolarendszerben nevelkedettek számára sajnos a matematika nem életreszóló döntéseink alapja, vagyis nem mindennek az alapja, csak egy rohadt nehéz tantárgy az iskolából.
Egy gyökér oktatási rendszer terméke.
Vagyis, mostmár több gyökér oktatási rendszer terméke.
Gyökvonás, egyenletmegoldás, deriválás... jesszusom…
Pedig a matematika minden döntésünk alapja, és azt – ha máshonnan nem – a Harry Potterből tudjuk: „a döntéseid határozzák meg, ki vagy”.
Vagyis matematika nélkül nincs jó döntés, vagyis matematika nélkül nincs boldogság.

Mondok egy példát – hogy ne mást hülyézzek, hanem magamat – magamról.
A kétezres évek elején frank hitelt vettem fel, mert abból indultam ki, hogyha évek óta minden egyre jobb, akkor évek múlva is minden egyre jobb lesz.
Na, mekkora marha voltam?
2008-ban azután, a nagy ingatlanválság idején rájöttem, hogy a folyamatok nem végtelenek, a svájci frank ma ennyi forintot ér, holnap meg már annyit.
És? Tanultam belőle?
Hát persze, hogy nem!
Volt egy kis (értsd: nagyon kis) befektetésem egy brókernél, különböző részvényekben, kötvényekben, alapokban, mit tudom én, miben. 
Januárban ért X forintot. Októberben már alig több, mint a felét.
Hogyan gondolkodtam?
A folyamat egyre rosszabb, adjunk túl a csomagon.
Eladod a csomagot féláron? – kérdezte a bróker.
El én. Válaszoltam öntelten. Hiszen minden egyre rosszabb!
Jó, mondta, és eladta.
Én meg néztem, nézegettem a hamarosan felszökő árakat és – hogy ne érezzem a veszteség ízét a számban – a ketrecharcos Connor McGregor mondatát ismételgettem magamban: hol győzünk, hol tanulunk.
Hol győzünk, hol tanulunk.

De sokat tanultam már életemben!
Azt viszont, hogy ezt lineáris regressziónak hívják és a buták gyakori gondolkodási hibája, már Ellenberg könyvéből tudom.
Mond erre egy példát, mondok én is.
Egy nagyszabású kutatás rávilágított, hogy a hetvenes években az amerikaiak kevesebb, mint fele túlsúlyos volt, ez az arány 2008-ra már kétharmad fölé emelkedett.
A kutatást elemző professzor ebből azt a következtetést vonta le, hogy 2050-re minden amerikai túlsúlyos lesz.
Mi következik ebből?
Az mindenképpen, hogy Youfa Wang, aki a kutatásért felelt, igen buta ember.
Másrészt, hogy semmi sem drága, ha az ember nagyot akar mondani, bizonyítandó: a kutatásra kapott pénzt nem az ablakon dobálták ki.
Pedig de. Kidobálták az ablakon.
Mert nem lesz minden amerikai túlsúlyos, ahogyan a részvény árának emelkedése és csökkenése sem fog örökké tartani, vagy ahogy önmagában egy rakéta röppályájának első húsz másodpercéből sem lehet kiszámítani, hol lesz a rakéta három hét múlva, mert valószínűleg leesik közben.

Mert abból, hogy egy folyamat jól látható, önmagában még nem következik, hogy örökké tart. 
Tart, ameddig tart. Aztán már nem tart. De nyilván nem örökké.

Lineáris regresszió. Egy gondolkodási hiba, ami akár életre szóló rossz döntésekhez is vezethet. Ha a lineáris regressziót tanítanák az iskolákban, a sokszázezer család egy része megúszhatta volna a hitelválságot.

És ilyen gondolat van a könyvben még száz.
Kösz, Ellenberg!
Hogy ne tévedjünk a címe, tehát. Park Kiadó.
Kötelező olvasmány.