1960-ban a New York-i Knopf Kiadó megjelentette Updike Nyúlcipőjét, a modern regényirodalom csúcsát, ezzel – vagy ezzel nagyjából egyidőben – csodás új világirodalmi korszak vette kezdetét Philip Roth-tal, Malamuddal, Kunderával, Marquezzel, Vargas-Llosával, Ken Kesey-vel, Burgess-szel, Szolzsenyicinnel és sokakkal másokkal.

A Nyúlcipőt egy évvel később kiadja az Európa, Réz Ádám fordítja, az utószóban Abody Béla magyarázza el, miért kell elolvasni a rothadó kapitalizmus termékét. A gondolat mesésen szép, idemásolom:
„A polgári irodalom nem egy remekéről írjuk le a mentségszámba menő magyarázatot: ezek az írók az osztályuk, koruk, társadalmi helyzetük rossz közérzetét fejezik ki, negativizmusuk közvetlen módon a kapitalizmus bírálata.”

Ennyit kellett megtenni az Aczél-féle kultúrpolitika (pfuj, micsoda szó…) kielégítésére. Elcsendesítésére. (Abody Bélát amúgy jól ismertem, többször együtt nyaraltunk gyerekkoromban a szigligeti alkotóházban, én 40 kiló voltam, ő 140, elég extrém társaságban, az utolsó nyugatosokkal, az Újhold-generációból származó Nemes Nagy Ágnessel vagy Lengyel Balázzsal ugyanúgy, mint a hangosan antiszemita és végtelenül jópofa Csurka Istvánnal.)

Itt a kezemben a Nyúlcipő 1961-es magyar kiadása. Zöld színű, salátára olvasott példány. 16 forint volt, amikor megjelent, én 325-ért vettem egy antikváriumban, ki tudja mikor, évtizedekkel később. Európa Zsebkönyvek sorozat. Modern Könyvtár sorozat. Magvető, Világkönyvtár sorozat.

Az antikommunisták alig, vagy egyáltalán nem jöhettek (Szolzsenyicin, Kundera többnyire haveroktól, stencilezve, ahogy akkor mondták, szamizdatban jutott el hozzám), de a világirodalom javának java éveken belül itt volt, többnyire tökéletes fordításban. Elmúlt az az idő.

Meghalt, megöregedett, elbátortalanodott a nagy öregek többsége, a magyar kiadók sem nagyon vadásznak a világirodalmi gyöngyszemekre, az irodalmárok jobb esetben lírai, történet nélküli, artisztikus szövegeket elemeznek – ha elemeznek egyáltalán még bármit – és nem csak dühtől és gyűlölettől elhomályosult tudattal hallgatják valamelyik rádiót (nem mindegy persze, melyiket), vagy olvassák valamelyik géppuska-újságot.
Pedig az irodalom él, virul, a világban regény-bombák, vers-gránátok robbannak a dráma-golyózáporban.
Hurrá!

Ha valaki Nobel-díjat kap, menten eljut a magyar olvasóhoz. Ha nem, nem feltétlenül. Pedig, hajjaj, micsoda írók vannak! Junot Diaz, Jevgenyij Vodolazkin, Szorokin, Dovlatov, Houllebecq itt van, de már Jim Crace-t, Rose Tremaint, Michael Chabont nagyon ki kell érdemelni, a legnagyobb irodalmi sztár pedig, az utóbbi két évben mindent vivő Colson Whitehead nem jelent meg magyarul.
Illetve nem jelent meg – eddig.

Vége egy korszaknak a világban, és jön az új.
A 21. Század Kiadó új sorozatot indít, új márkanévvel.
KULT. Ezt tessék keresni majd a boltokban!
Díjnyertes regények, bestseller lista-vezetők, hangosan provokálók, az olvasókat megríkató, megnevettető, sokakat felháborító művek, melyek témát adnak a kritikusoknak, újságíróknak, a közönségnek; melyekről beszélnek, vitáznak; s melyeket tanítanak, betiltanak, istenítenek, elégetnek.

A KULT Könyvek elhozzák Magyarországra az irodalmi izgalmat, a modern szépirodalom nagy műveit. Szándékunk szerint. Először négy nagyon különböző regény, ami azonos bennük: a világsiker.

Azután majd meglátjuk.
A tervek megvannak, szerencsére utánpótlás is van bőven!
Találkozzunk itt, bármikor. Az irodalom menedék.

Bárdos András